1.Fejezet

Sziasztok! :)) Nos, úgy beszéltük meg, hogy egy kis kedvcsinálás képpen ma fel is tesszük az első részt, ami remélem tetszeni fog nektek! Nagyon megköszönnénk, ha írnátok egy kis kommentet vagy valami ilyesmit, hogy tudjuk, hogy érdemes ezt csinálni. Persze nem muszáj, nem akarok követelőzni, mert szerintem hülyeség az, hogy 5 komi és akkor lesz új rész. Sokan csinálják ezt, de szerintem ez hülyeség, mert senkit sem lehet kötelezni rá, és nem kierőszakolni kell az emberekből a véleményüket. Ha tetszik úgyis írni fognak! :)
Szóval jó olvasást kívánok! <3
Regi xx

Luke

Mi voltunk Sydney királyai. Mindenki körbeugrált miket, és mindenki a haverunk akart lenni. Mindezt azért, mert volt egy kis helyi bandánk, amit a nyáron alapítottunk, de szerintem a szörfözési tudományunk is besegített egy kicsit. Minden este felléptünk egy kis bárban. Imádtak minket, mindenki őrjöngött, egészen addig a napig, amíg ennek az egésznek vége nem lett. Mert Ashton nélkül már nem volt ugyanaz. Tudjátok hogy van ez, ha négy fiú egy bandában van. Előfordul az, hogy ugyanaz tetszik meg nekünk. Esküszöm fogalmam se volt róla, hogy Ash randizgat azzal a lánnyal. Sosem említette. De úgy látszott a csajt nem nagyon zavarta. Így kötött ki az én ágyamban, amit természetesen Ashton megtudott. Hiába magyarázkodtam neki, nem érdekelte. Azóta nem láttuk őt. Próbáltuk elérni telefonon, kerestük otthon is. De a telefont nem vette fel, a szülei meg azt mondták, hogy az unokatesójánál van. Ezt azért nem hittük el, mert sose beszélt arról, hogy lenne neki egyáltalán. De most talán minden megváltozhat, mivel újra itt a szeptember, és kezdhetjük a sulit. Mivel én fiatalabb voltam, mint a másik három srác, név szerint Calum Hood és Michael Clifford, Ashton-t meg már említettem, én nem velük vagyok egy osztályba. A srácok megígérték suliba jövet közben, hogy megpróbálják megbékíteni Ashton-t, bár erre nem sok esélyt látok.

- Hé srácok! – Szólalt fel Calum, mire abba az irányba néztem, amerre ő. A suli előtt Ash egy lánnyal társalgott. Innen nézve elég jól elvoltak. Nem láttam, hogy ki volt az a csaj, mert háttal állt nekem, de most nem is ez számított, hanem az, hogy végre tudjuk, hogy Ashton nem szívódott fel.

- Odamegyek! – Mondtam, és már indultam volna, ha a fiúk nem rángatnak vissza. – Most mi van?

- Nem mehetsz csak úgy oda te barom! Vagy megint azt akarod, hogy azt higgye, hogy el akarod lopni a nőjét? – Nézett rám, kérdőn, mire én sóhajtva megadtam magam.

-Jó, igazatok van. Majd suli után beszélek vele. Vagyis megpróbálom. – Mondtam, miközben figyeltem, ahogy Ashton bemegy a suliba a lánnyal az oldalán, aki egyáltalán nem tűnt ismerősnek, pedig aztán én tudom, hogy milyen lányok járnak ide.

- Fiúlk, ti láttátok már korábban a csajt, aki vele volt? – Néztem rájuk, mire ők gorombán néztek rám. – Nyugi, csak egy ártatlan kérdés volt. Ne gondoljatok semmi olyanra. Amúgy sem az esetem, én inkább a szőkéket bírom.

- Luke, szerintem most szállj le a témáról. Ne haragítsd meg még jobban. És ami a lányt illeti, nem. Még sosem láttam ezelőtt. – Mondta Calum.

- Talán mert új? – Szólalt meg most először Michael. Ő keveset beszél, és csak akkor ha már nagyon idegesítjük őt, vagy ha még a nyilvánvalóra se jövünk rá.

- Meglehet. Na mindegy is, menjünk! – Mondtam és befelé indultunk mi is. A folyosón végigmenve hallottam, ahogy szinte az összes csaj nyávogva odaköszön nekünk. A fele, már bocs a kifejezésért, de vagy festett szőke ribanc volt, vagy pedig buta mint a segg. Akadtak itt szép és okos lányok, és engem valahogy inkább azok vonzottak. Hiába nézek ki nőcsábásznak, mert azért minden férfi szereti, ha csajok veszik körül, de sose szórakozok velük. Maximum ha bulizunk akkor elfér egy-egy egyéjszakás kaland, de akkor olyan lányt is keresek hozzá, aki nem bánja. Nem szeretem megbántani őket. Az osztály előtt elköszöntem a fiúktól mert az övüké még odébb volt. Úgy gondoltam, hogy idén is ugyan azt a helyet foglalom el, hátul a sarokban. Nem ül mellettem senki. A lányok túl félénkek ahhoz, hogy ide üljenek, a fiúk meg túl gyíkok ahhoz, ezért elkerülnek. Inkább a fiúk évfolyamával haverkodok, mint ezekkel. Rajtam kívül voltak még páran a terembe, de nagyon nem izgatott, egészen addig, amíg meg nem szólalt a csengő, és be nem jött az ofő. Valamit beszélt, de a fülhallgatómon keresztül nem hallottam, de nem is érdekelt túlzottan, csak amikor a mellettem lévő széket láttam, hogy valaki kihúzza. Felnéztem, hogy ki lehet az, és baszki! Az a csaj volt, akit reggel láttunk Ashton-nal. Ó ezt nem hiszem el! Kikaptam a fülemből a fülhallgatót, majd kíváncsian fürkésztem őt.

- Bocs, de csak itt van hely. – Suttogta, és a a lehető legtávolabb ült le tőlem a padban. Jó kis évünk lesz!

- Kérlek, bemutatkoznál nekünk? – Szólt Mrs.Smith, az osztályfőnökünk.

- Ühm, persze. – Mondta a lány, és félénken felállt mellettem. Na, ő is felejtős! Jesszus! Még csak meg se kéne fordulnia a fejemben, hiszen attól, hogy nem beszél velem, Ash még mindig a legjobb haverom szaros korom óta, úgyhogy még csak nem is kéne úgy néznem a barátnőire. Már ha ez a lány az. De ő túl félénknek és esetlennek nézett ki, én meg a belevaló csajokat szeretem. De lehet, hogy ez csak azért van, mert egy új suliba jött. – Nos, a nevem Anna. Anna Wilson. Most költöztünk ide a fővárosból a nyáron, mivel a családom másik fele is itt él. A nyarakat mindig itt töltöm, mivel imádok szörfözni a barátaimmal. Testvérem nincs, viszont annál inkább több ismerősöm van. Szeretek olvasni, főleg romantikus regényeket, és… - És csak beszélt és beszélt és beszélt. Ennek a csajnak szófosása van. Remélem ,hozzám nem fog sokat beszélni, mert akkor nem nagyon fogunk kijönni egymással. Egyedül az keltette fel a figyelmemet, hogy szeret szörfözni, de ez nem jelenti azt, hogy tud is! Lopva visszadugtam a fülhallgatómat a fülembe, mivel úgy gondoltam, hogy úgy se fog semmi érdekeset mondani, vagy olyat, ami engem érdekelne. Ahogy körbenéztem, mindenki ámulattal figyelte őt és hallgatták, amit mond. A tanárnő imádja Ashton-t, szóval ha megtudja, hogy ez a csaj itt a barátnője, ő lesz az új kiskedvence. Mikor a csaj, vagyis Anna leült, akkor kinyomtam a zenét és figyeltem az ofőre. Nem vagyok én rossz gyerek, a jegyeim se rosszak, de vannak dolgok, amik egyszerűen nem érdekelnek, és azt ki is mutatom.

- Szóval, szerintem sokatoknak nem lesz meglepetés, hogy iskolánknak új igazgatója van, mivel Mr. Peterson nyugdíjba vonult és elköltözött a városból. – Na igen. Az előző igazgató már meghaladta a 60-at, szóval már ideje volt. Szegény nem bírta a sok stresszt, pedig bírtam őt. Nyugis fazon volt, és nem büntetett meg semmit minden kis baromságért. – Az új igazgató, kissé másképp gondolkodik, és szeretne behozni néhány dolgot, ami a ti javatokra válhat. Hamarosan szerintem be is fog jönni ide hozzátok, és személyesen bemutatkozik. – Amint ezt kimondta, az ajtón kopogtak, és hamarosan ki is nyitódott. Egy fiatal nő lépett be rajta, szokványos ruhában. Egész csinos volt. Hosszú barna haja volt, és barna szemei. Valakire hasonlítottak a vonásai, de meg nem tudnám mondani, hogy kire.

- Üdvözlök mindenkit! Sophia Irwin vagyok, az új igazgató. – Okkéééé. Álljunk csak meg! Irwin? Hát persze! Most már tudom, kire hasonlít ennyire. Ash apjára. Hogy ez nem esett le előbb! Szép volt Luke! - Nem rabolom sokáig az időtöket, mert első nap van, és mindenki szeretne minél hamarabb hazamenni, és megtámadni a partot, de pár dolgot el szeretnék mondani. Elsőként, köszönöm, hogy az iskola ilyen szívélyesen fogadott engem és a családomat. Ha jól értesültem, akkor az iskolába érkezett jó pár új diák ebben az évben - és ezt nem a kilencedikesekre értem – szóval szeretném, ha tisztelettel bánnátok velük. Még pár szó, és végeztem. Szeretnék szakköröket bevezetni, ami kizárólag a ti szórakoztatásotokat szolgálja. Lehet rá szavazni is, szívesen meghallgatom a javaslataitokat. De most röviden csak ennyi lenne, mert mindjárt csengetnek, és még rengeteg osztályt kell körbejárnom. – Köszönt el, és ki is viharzott a teremből. Mellettem Ms. Szófosó kisasszony felsóhajtott, amint kitette a lábát az ajtón az igazgatónő. Bírom azt a nőt, már most. Nem tűnik valami szigorúnak, de van benne valami tekintélyt parancsoló. Csodálkozom, hogy még sose találkoztam vele, mivel ő a legjobb haverom apjának a testvére. Vagyis a volt legjobb haveromé. Amint Mrs.Smith szóra nyitotta a száját, kicsengettek. Apám, de lassan ment el ez a 4 osztályfőnöki! És ez még csak az első nap volt. Az újdonsült padtársam már indult is, mire én utána szóltam.

- Mi az? Meg sem kérdezed, hogy hogy hívják a sármos padtársadat? – Kérdeztem tőle szemtelenül. Kíváncsi voltam, hogy milyen reakciót vált ki belőle.

- Bunkó! – Dünnyögte az orra alatt.

- Hogy mondtad? – Kérdeztem vissza egy hatalmas arrogáns vigyorral az arcomon, miközben a fülemhez emeltem a kezem, mintha nem hallottam volna.

- Á, csak azt mondtam, hogy bunkó! – Mondta ezúttal lassan és érthetően az utolsó szót.

- Majdnem talált. Luke vagyok. Luke Hemmings. – Nyújtottam neki a kezem vigyorogva, mire ő lefagyott.

- Te vagy Luke? – Kérdezte, mire meglepődtem, hogy egyáltalán hallott rólam. Én csak egy aprót bólintottam, várva valamiféle magyarázatot.

- Akkor már mindent értek. – Csak ennyit mondott, és kiviharzott a teremből. Én pedig gyorsan utána, de majdnem nekirohantam miközben az ajtóban állt Ashton társaságában, aki amint meglátott szúrósan nézett rám.

- Eszedbe se jusson! – Mondta, majd elhúzta onnan Anna-t. Ó, szóval ő mesélt neki rólam. Most biztos azt hiszi, hogy egy bunkó paraszt vagyok, aki elvette Ashton előző szerelmét. Csak megráztam a fejem, és hazafelé vettem az irányt. Meg se kerestem a srácokat, úgyis tudják, hogy találkozunk a parton.

Hazaérve felrohantam a szobámba és ledobtam a cuccaimat a sarokba. A rajtam levő ruhákat elhajítottam valamerre, és magamra kaptam a fürdőgatyám, a deszkámat is kihalásztam a sarokból és indulhattunk is. Egyedül a szörfdeszkám az, amit mindig visszateszek a helyére és vigyázok rá. A többi holmimat finoman szólva magasról leszartam, de ha valaki kárt tesz a deszkámba, annak annyi! Mire leértem a partra a srácok már ott voltak és csak rám vártak, de úgy láttam, hogy már megkóstolták a vizet.

- Milyenek ma a hullámok? – Kérdeztem tőlük, amint odaértem.

- Istenieeek! – Üvöltötte Michael és elrohant a víz felé, Calum pedig követte az ő példáját. Én is indultam volna utánuk, mire azonban valami felkeltette a figyelmem, ami nem volt más, mint egy tűzpiros bikini és egy igen formás fenék. Vigyorogva elindultam a lány felé, és mikor odaértem mögé, akkor füttyentettem egyet.

- Milyen csini babát dobott ki ma a víz. – Mondtam, mire hátrafordult, és azzal találtam szembe magam akire a legkevésbé se számítottam.

- Hali Bunkókám! Úgy látom elég sok sót nyeltél. – Válaszolta kedvesen.

- Wáó. Mivel érdemeltem én ezt ki?

- Micsodát?

- Ezt a hangnemet. Még csak nem is ismersz! – Mondtam neki, mert tényleg nem értettem mért volt ennyire harapós.

- Ó, dehogyis nem! Eleget tudok én rólad Luke Robert Hemmings. – Mondta egy győztes mosollyal.

- Honnan tudod a teljes nevem? – Kérdeztem csodálkozva, mert a második nevemet határozottan nem említettem neki.

- Hah, többet tudok rólad, mint hinnéd! – Mondta, majd indult volna a víz felé.

- Fogadjunk, hogy nem maradsz fenn a deszkán! – Mondtam neki vigyorogva.

- Oké. Mi a tét? – Ment bele egyből. Hm, talán nem is olyan félénk, mint hittem.

- Ha nyersz, békén hagylak. Ha veszítesz, akkor segítesz nekem beszélni Ashtonnal. – Mondtam felhúzott szemöldökkel, és felé nyújtottam a jobbosomat.

- Benne vagyok. Szavad ne feledd Bunkó! – Válaszolta, majd berohant a vízbe. Bevallom eléggé jó látvány volt. Ash jól választott. Tüzes kiscsaj. Figyeltem őt, és enyhén szólva le voltam sokkolva. Baromi jól nyomta! Ki nem néztem volna belőle, és hát az se lesz meglepetés, hogy végig fennmaradt. Mikor kiért felém sétált, és láthatólag elégedett volt magával.

- És most szállj le rólam! – Mondta, miközben elment mellettem. Még csak meg sem állt. Én néztem utána, mikor megláttam, hogy kihez is megy. Összenéztünk, majd sarkon fordultam és elhúztam a csíkot. Gondolhattam volna, hogy Ash is itt van! Remélem nem nézte végig ezt az egészet, mert még félre értené. Bár be kell vallanom, baromi jó ez a csaj, de le kell állítanom magam, mivel ő a legjobb barátom barátnője.

- Luke! Én a helyedben nem kezdenék ki a diri lányával rögtön az első napon! – Mondta Michael.

- Mi van?

- Anna. Te véletlen nem az osztálytársa vagy öreg? – Folytatta tovább.

- De igen. Fogalmam se volt, hogy a lánya. És akkor ez azt jelenti, hogy ő…

- Igen, Ashton unokatesója, akit jobb lesz ha ki is versz a fejedből. – Ó, azt már nem. Így egy csomó mindent megértettem. És azt is, hogy miért tud rólam ilyen sokat, vagy hogy miért van ennyit Ashton társaságában. És akkor ezek szerint igaz volt az uncsitesós sztori.

- De ti honnét tudjátok hogy ki ő? – Kérdeztem zavartan, mert azt nem igazán értettem.

- Tudod, Ash csak veled nem beszél. És nem mondta konkrétan, de célzott rá, hogy ne próbálkozzunk a csajnál. Tartsd tiszteletben! Úgy talán könnyebben megbékél, hiszen már több mint egy hónapja volt, hogy az eset megtörtént. – Hű, még sosem beszélt ennyit egyszerre. Na mindegy! Még egyszer feléjük néztem, és láttam, hogy Ashton új haverjai mind ott voltak körülötte na meg az osztályunkból lévő gyíkok is. Erre felhorkantam, mert majd pont valaki őközülük kell majd neki. Mire feleszméltem a bambulásomból – túlságosan lekötötte a figyelmem az a lapos has és az a bikini – Michael már a vízben volt. Úgy határoztam, hogy nekem is ideje lenne belevetnem magam a hullámok közé, ezért a sós óriás felé vettem az irányt.

A srácokkal estig kint voltunk a parton, amíg be nem sötétedett. Valahogy most nem a szörfözésen járt az agyam, hanem azon a hosszú barna hajú lányon, aki pár méterrel arrébb szórakozott azokkal a gyökerekkel. Mérges voltam, mert ha nem vagyok vele olyan paraszt, akkor talán most én is ott lehetnék. Bár kétlem, hogy Ashton eltűrné azt. Mikor indultam haza, akkor hallottam a beszélgetésüket.

- Oké, holnap találkozunk, majd csöngetek, ha odaértem hozzátok. – Köszönt el tőle Ashton, majd elment a többiekkel abba az irányba, amerre laknak. Ó, ezek szerint nem kíséri haza. Na akkor majd én! Gyorsan beértem Anna-t, aki tisztában volt vele, hogy ott vagyok a sarkában.

- Megállapodtunk valamiben Luke! Akkor tartsd is magad ahhoz.

- Azta, jó hallani, hogy végre a nevemen szólítasz.

- Szeretnéd, ha visszatérnék a Bunkóra? Mert megteszem, ha végre leszállsz rólam. – Eléggé mérgesnek tűnt, de nem érdekelt.

- Nyugi! De nem hagyhatom, hogy egyedül menj haza. Nem akarom, hogy bajod legyen.

- Nem kell hazakísérni, mivel itt lakok két utcányira. Szóval pá! – Mutatott az egyik utca felé, amerre történetesen a mi házunk van.

- Hát, el kell, hogy szomorítsalak, de én is arra lakok. Szóval akár akarod, akár nem, én is arra megyek.

- Remek! Most azt várod, hogy körbeugráljalak? – Kérdezte rám se nézve.

- Nem. De az megteszi, hogyha normálisan beszélgetnél velem ez alatt az idő alatt. Csak most. Utána békén hagylak!

- Megígéred? – Húzta résnyire a szemeit.

- Meg!

- Oké. – Ezután nem mondott semmit, csak csendben sétált mellettem. De több, mint a semmi. Nem értem Ashton hogy lehetett olyan felelőtlen, hogy egyedül hazaengedte. Ide is értünk a házunkhoz, mire meg akartam szólalni, de ő megelőzött.

- Hát, bocs Bunkókám, de innentől egyedül kell menned, ugyanis én hazaértem. – Nézett végre rám, mire én felnéztem a házukra és elvigyorodtam.

- Az jó, mert én meg itt lakok. – Mutattam magam mögé egy hatalmas vigyorral és asszem még vihogtam is hozzá.

- Hurrá! – Mondta, majd el se köszönt, és beviharozott a házba. Én komótosan átsétáltam az út másik oldalára, fel a kocsifeljárón, végül fel a lépcsőn, be a szobámba. A szerencsém az volt, hogy az ablakom pont az utcára nézett, ezért meg tudom nézni, hogyha elhagyja a házat. Aztán mikor felgyulladt a lámpa az emeletükön egy árnyékot láttam meg az ablaknál, majd végül őt is. Gonoszan vigyorogva intettem neki egyet, mire ő mérgesen elhúzta a sötétítő függönyt. Én csak nevetve elvánszorogtam a fürdőbe, de még a zuhany alatt se tudtam visszafogni magam. Úgy érzem, hogy még se lesz olyan unalmas a hátralévő két évem a gimiben!

 Remélem, hogy tetszett! :)